---

Vényköteles A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Adatlap Betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

Nebivolol Sandoz 5 mg tabletta


2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

5 mg nebivolol (egyenértékű 5,45 mg nebivolol-hidrokloriddal) tablettánként.

Segédanyagként 142 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.


3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Fehér vagy csaknem fehér, kerek, metszett szélű tabletta, egyik oldalán két felező bemetszéssel ellátva. A tabletta egyenlő adagokra (negyedekre) osztható.


4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Hipertónia
Esszenciális hipertónia kezelése.

Krónikus szívelégtelenség (CHF)
Stabil, enyhe, illetve közepesen súlyos krónikus szívelégtelenség kezelése a standard terápia kiegészítéseként időskorú (70 éves és idősebb) betegeknél.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Az alkalmazás módja

A tablettát megfelelő mennyiségű folyadékkal (pl. egy pohár vízzel) kell lenyelni. A tabletták étkezéstől függetlenül vehetők be.

Hipertónia

Felnőttek:
Az adag napi egy tabletta (5 mg), lehetőség szerint a nap ugyanazon időszakában bevéve.
A vérnyomáscsökkentő hatás 1-2 hetes kezelés után nyilvánul meg. Esetenként az optimális hatás csak a kezelés 4. hete után jelentkezik.

Egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel való kombináció
A béta-blokkolók alkalmazhatók önmagukban, vagy egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel kombinációban. Mostanáig csak egy esetben figyeltek meg additív vérnyomáscsökkentő hatást, amikor 5 mg nebivololt 12,5 - 25 mg hidroklorotiaziddal kombináltak.

Veseelégtelenségben szenvedő betegek:
Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél az ajánlott kezdő dózis napi 2,5 mg. Ha szükséges, a napi dózis 5 mg-ig emelhető.

Májelégtelenségben szenvedő betegek:
Adatok a gyógyszer alkalmazásáról májelégtelenségben és májkárosodásban szenvedő betegek esetén korlátozottan állnak rendelkezésre. Ezért a nebivolol alkalmazása ezeknél a betegeknél ellenjavallt (lásd a 4.3 pontot).

Időskorúak
65 év feletti betegek esetén az ajánlott kezdő dózis napi 2,5 mg. Ha szükséges, a napi dózis 5 mg-ig emelhető. Mindazonáltal, tekintettel a 75 év feletti betegek esetében rendelkezésre álló korlátozott tapasztalatokra, óvatosság és e betegek gondos követése szükséges.

Gyermekek és serdülőkorúak
A nebivolol nem javasolt gyermekek és 18 év alatti serdülőkorúak számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok elégtelensége miatt.

Krónikus szívelégtelenség (CHF)

Stabil, krónikus szívelégtelenség kezelését a dózis fokozatos, lépésenkénti emelésével szabad csak elkezdeni, amíg az optimális, egyénre szabott fenntartó adagot el nem érik.
A betegek krónikus szívelégtelenségének stabilnak kell lennie a kezelést megelőző 6 hétben, akut dekompenzáció előfordulása nélkül.
Ajánlott, hogy a kezelőorvosnak legyen tapasztalata a krónikus szívelégtelenség kezelésében.
Diuretikus és/vagy digoxin és/vagy ACE-inhibitor és/vagy angiotenzin II antagonista kardiovaszkuláris terápiában részesülő betegek esetében szükséges e gyógyszerek adagolásának pontos beállítása két héttel a nebivolol-terápia megkezdése előtt.
Az adag 1-2 hetenként történő lépésenkénti emelését a következő sémát alkalmazva javasolt elkezdeni, a beteg tolerabilitásától függően:
1,25 mg nebivolol naponta, amely napi egyszeri 2,5 mg adagra, majd napi egyszeri 5 mg adagra növelhető, végül napi egyszeri 10 mg adagig fokozható.
A maximális ajánlott adag naponta egyszer 10 mg nebivolol.
A terápia megkezdésekor és minden dózisnövelés alkalmával a betegeket egy tapasztalt orvosnak szoros megfigyelés alatt kell tartani, legalább 2 órán keresztül, a stabil klinikai állapot (különös tekintettel a vérnyomásra, szívfrekvenciára, az ingerületvezetési zavarokra, a szívelégtelenség rosszabbodásának tüneteire) fenntartása érdekében.
A nemkívánatos hatások megjelenése megakadályozhatja, hogy minden betegnél elérjük a maximális javasolt adagot. Amennyiben szükséges, lépésről lépésre a már elért adag is csökkenthető, majd ismét emelhető a szükségleteknek megfelelően.
A titrálási fázisban a szívelégtelenség rosszabbodásakor vagy intolerancia esetén először a nebivolol adagját ajánlott csökkenteni vagy szükség esetén (súlyos hipotónia, a szívelégtelenség rosszabbodása akut tüdőödémával, kardiogén sokk, tüneteket okozó bradikardia, AV-blokk) az adagolást azonnal fel kell függeszteni.
A stabil krónikus szívelégtelenség nebivolollal történő kezelése általában hosszú távú terápiát jelent.
A nebivolol-kezelést nem szabad hirtelen abbahagyni, mivel ez a szívelégtelenség átmeneti rosszabbodását eredményezheti. Ha a kezelés abbahagyása szükséges, akkor az adag fokozatos csökkentésével, hetenként történő felezésével javasolt a terápia elhagyása.

Veseelégtelenségben szenvedő betegek:
Enyhe és közepesen súlyos veseelégtelenségben az adagolás módosítása nem szükséges, mivel a maximálisan tolerálható dózist minden esetben egyénileg kell beállítani. Súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek (kreatininszint ? 250 mikromol/l) körében nem rendelkezünk elegendő információval. Ezért a nebivolol alkalmazása ezeknél a betegeknél ellenjavallt.

Májelégtelenségben szenvedő betegek:
Korlátozott adatok állnak rendelkezésre a májelégtelenségben szenvedő betegek körében történő alkalmazásról. Ezért a nebivolol alkalmazása ezeknél a betegeknél ellenjavallt.

Időskorúak
Az adagolás módosítása nem szükséges, mivel a maximálisan tolerálható dózist minden esetben egyénileg kell beállítani.

Gyermekek és serdülőkorúak
A nebivolol nem javasolt 18 év alatti gyermekek és serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok elégtelensége miatt.

4.3. Ellenjavallatok

* A készítmény hatóanyagával, vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
* Májelégtelenség vagy májfunkció-károsodás.
* Akut szívelégtelenség, kardiogén sokk, illetve iv. inotrop-terápiára szoruló dekompenzált szívelégtelenség epizódok.

Továbbá, hasonlóan egyéb béta blokkoló ágensekhez, a Nebivolol Sandoz alkalmazása kontraindikált az alábbi esetekben
* Sick sinus szindróma, beleértve a sinoatrialis blokkokat.
* Másod- és harmadfokú atrioventricularis blokk (pacemaker nélkül).
* Kórelőzményben bronchospasmus és asthma bronchiale.
* Kezeletlen phaeochromocytoma.
* Metabolikus acidózis.
* Bradikardia (szívfrekvencia < 60/perc a terápia megkezdése előtt).
* Hipotónia (a szisztolés vérnyomás < 90 Hgmm).
* Súlyos perifériás keringési zavar.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Lásd még a 4.8 pontot is.
Az alábbi figyelmeztetések és óvintézkedések általánosságban vonatkoznak a béta-adrenerg antagonistákra.

Anesztézia
A béta-blokkolók folyamatos adása csökkenti az arritmiák kockázatát anesztézia bevezetésekor és intubáció idején. Ha a műtéti előkészítés során a béta-blokádot meg akarjuk szüntetni, akkor a béta-adrenerg antagonisták adását legalább 24 órával a műtét előtt fel kell függeszteni.
Óvatossággal kell eljárni bizonyos altatószerek esetén, amelyek a szívizom depresszióját okozhatják. A beteg vagus-reakció elleni védelmét ilyenkor atropin intravénás adása biztosíthatja.

Szív- és érrendszeri megbetegedések
Általánosságban, a béta-adrenerg antagonisták nem alkalmazhatók kezeletlen pangásos szívelégtelenségben, amíg a beteg állapota nem stabilizálódik.
Iszkémiás szívbetegségben szenvedő betegek esetén a béta-adrenerg antagonisták adását csak lépésenként, a dózis fokozatos, 1-2 hét alatt történő csökkentésével szabad leállítani. Amennyiben szükséges, ezzel egyidőben helyettesítő terápiát kell kezdeni az angina pectoris súlyosbodásának megelőzése érdekében.
A béta-adrenerg antagonisták bradikardiát indukálhatnak: ha a beteg nyugalmi szívfrekvenciája 50-55/perc alá csökken, és/vagy a beteg panaszai összefüggésbe hozhatók a bradikardiával, a dózis csökkentése válhat szükségessé.
A béta-adrenerg antagonisták óvatosan adhatók:
* perifériás keringési rendellenességekben (Raynaud-betegség vagy -szindróma, claudicatio intermittens) szenvedő betegek esetén, mivel a gyógyszer szedése az állapot romlását idézheti elő;
* elsőfokú atrioventricularis blokk esetén, mivel a béta-blokkolók negatív hatással vannak az átvezetési időre;
* Prinzmetal-anginában szenvedő betegek esetében, mikor az alfa-receptorok által kiváltott koronária vazokonstrikciót nem ellensúlyozza egyéb kezelés: a béta-adrenerg antagonisták növelhetik az anginás rohamok gyakoriságát és időtartamát.
A nebivolol verapamil- és diltiazem-típusú kalciumcsatorna-gátlókkal, I. osztályba tartozó antiarritmiás szerekkel és centrális hatású vérnyomáscsökkentőkkel történő kombinációja nem javasolt (a részleteket lásd a 4.5. pontban).

Anyagcsere/Endokrin betegségek
A nebivolol diabéteszes betegekben nem befolyásolja a szérum glükózszintet. Diabéteszes betegeknek csak óvatosan adható, mivel a nebivolol a hipoglykémia bizonyos tüneteit (tachikardia, palpitáció) elfedheti. Hipertireózisban a béta-adrenerg blokkolók elfedhetik a tachikardia tüneteit. A kezelés hirtelen abbahagyása fokozhatja a tüneteket.

Légzőszervi betegségek
Krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegeknek a béta-adrenerg antagonisták csak óvatosan adhatók, mert fokozhatják a légutak szűkületét.

Egyéb betegségek
Csak alapos megfontolás után szedhetik a béta-adrenerg antagonistákat azok a betegek, akiknek kórtörténetében pszoriázis szerepel.
A béta-adrenerg antagonisták fokozhatják az allergénekkel szembeni érzékenységet és az anafilaxiás reakciók súlyosságát.
A krónikus szívelégtelenség nebivolol-kezelésének megkezdése rendszeres orvosi ellenőrzést tesz szükségessé. Az adagolás és az alkalmazás módja a 4.2. pontban található. A kezelés felfüggesztése nem történhet hirtelen, hacsak nem feltétlenül szükséges (további információk a 4.2. pontban találhatók).

Ez a gyógyszerkészítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp-laktáz hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Farmakodinámiás kölcsönhatások:

Az alábbi gyógyszerkölcsönhatások általánosságban vonatkoznak a béta-adrenerg antagonistákra.

Nem javasolt kombinációk:

I. osztályba tartozó antiarritmiás szerek (kinidin, hidrokinidin, cibenzolin, flekainid, dizopiramid, lidokain, mexiletin, propafenon): fokozódhat e szerek atrioventricularis vezetési időre kifejtett hatása, valamint negatív inotrop hatásuk (lásd 4.4 pont).
Verapamil-/diltiazem-típusú kalciumcsatorna-gátlók: negatív hatásuk van a kontraktilitásra és az atrioventricularis vezetésre. Béta-blokkoló kezelésben részesülő betegeknél a verapamil intravénás adása jelentős hipotónia és atrioventricularis blokk kialakulásához vezethet (lásd 4.4 pont).
Centrális hatású antihipertenzív szerek (klonidin, guanfacin, moxonidin, metildopa, rilmenidin): az egyidejűleg alkalmazott centrális hatású vérnyomáscsökkentők ronthatják a szívelégtelenséget a centrális szimpatikus tónus csökkentésével (a szívfrekvencia és a perctérfogat csökkenése, értágulat) (lásd 4.4 pont). Hirtelen elhagyása - különösen a béta-blokkoló kezelés abbahagyása előtt - fokozhatja a "rebound hipertónia" kialakulásának kockázatát.

Óvatosságot igénylő kombinációk:

III. osztályba tartozó antiarritmiás szerek (amiodaron): az atrioventricularis átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet.
Halogénezett volatilis anesztetikumok: A béta-adrenerg antagonisták és az anesztetikumok együttes alkalmazása elnyomhatja a reflex-tachikardiát és növelheti a hipotónia kialakulásának kockázatát (lásd 4.4 pont). Általános szabályként kerüljük el a béta-blokkoló kezelés hirtelen felfüggesztését. Az aneszteziológust tájékoztatni kell arról, ha a beteg nebivolol-kezelés alatt áll.
Inzulin és orális antidiabetikumok: Bár a nebivolol a glükózszintet nem befolyásolja, egyidejű alkalmazása elfedheti a hipoglykémia bizonyos tüneteit (palpitáció, tachikardia).

Baklofén (spaszticitás elleni szer), amifosztin (daganatellenes adjuváns): vérnyomáscsökkentőkkel történő egyidejű alkalmazása valószínűleg fokozza a vérnyomásesést, ezért a vérnyomáscsökkentő gyógyszer adagolását ennek megfelelően kell módosítani.

Figyelmet igénylő kombinációk:

Digitálisz glikozidok: egyidejű alkalmazásuk növelheti az atrioventricularis átvezetési időt. A nebivolollal végzett klinikai vizsgálatok nem szolgáltattak klinikai bizonyítékot a kölcsönhatásra.
A nebivolol a digoxin kinetikáját nem befolyásolja.
Dihidropiridin-típusú kalcium-antagonisták (amlodipin, felodipin, lacidipin, nifedipin, nikardipin, nimodipin, nitrendipin): az egyidejű alkalmazás növeli a hipotónia kockázatát. Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél nem zárható ki a kamrai pumpafunkció további romlása.
Antipszichotikumok, antidepresszánsok (triciklusos antidepresszánsok, barbiturátok és fenotiazinok), együttes alkalmazásnál a béta-blokkoló kezelés vérnyomáscsökkentő hatása erősödik (additív hatás).
Nem-szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID-k): nincs hatásuk a nebivolol vérnyomáscsökkentő hatására.
Szimpatomimetikus szerek: egyidejű alkalmazásnál a béta-adrenerg antagonistákkal ellentétes hatás alakulhat ki. Az alfa- és béta-adrenerg hatással is rendelkező szimpatomimetikus szerekkel történő kombinált alkalmazás ellensúlyozatlan alfa-adrenerg aktivitáshoz vezethet (hipertónia, súlyos bradikardia és atrioventricularis blokk kockázata).

Farmakokinetikai interakciók

Mivel a nebivolol metabolizmusában a CYP2D6 izoenzim is részt vesz, ezért az ezen enzimet gátló hatóanyagokkal (különösen a paroxetinnel, fluoxetinnel, tioridazinnal és kinidinnel) történő egyidejű alkalmazás során megemelkedhet a nebivolol plazmaszintje, ami a bradikardia és a mellékhatások előfordulásának valószínűségét növeli.
Cimetidinnel együttesen alkalmazva a nebivolol plazmaszintje megemelkedett, de klinikai hatása nem változott. Ranitidinnel együttesen alkalmazva a nebivolol farmakokinetikája nem változott. Ha biztosítjuk, hogy a beteg a nebivololt az étkezések alatt, az antacid szereket pedig az étkezések között vegye be, akkor a kétféle kezelés rendelhető párhuzamosan.
A nebivololt nikardipinnel együtt adva mindkét hatóanyag plazmaszintje enyhén megemelkedett, de klinikai hatásuk nem változott.
Alkohollal, furoszemiddel vagy hidroklorotiaziddal együttesen alkalmazva a nebivolol farmakokinetikája nem változott.
A nebivolol nem változtatja meg a warfarin farmakokinetikáját és farmakodinámiáját.

4.6 Terhesség és szoptatás

Alkalmazása terhességben
A nebivololnak olyan farmakológiai hatásai vannak, amelyek a terhességre és/vagy a magzatra/újszülöttre károsak lehetnek. Általánosságban, a béta-adrenoreceptor blokkolók csökkentik a placentáris perfúziót, ami növekedési retardációhoz, intrauterin elhaláshoz, vetéléshez, vagy koraszüléshez vezethet. Mellékhatások (pl. hipoglykémia és bradikardia) fordulhatnak elő a magzatban, és az újszülöttben. Ha szükség van a béta-adrenoreceptor blokkoló kezelésre, akkor a szelektív béta1-adrenoreceptor blokkolókat kell előnyben részesíteni.

A nebivololt csak akkor szabad terhességben használni, ha feltétlenül szükséges. Ha a nebivolol kezelést szükségesnek ítélik, az uteroplacentáris vérkeringést és a magzati növekedést rendszeresen ellenőrizni kell. Ha a terhesség során vagy a magzaton káros hatások figyelhetők meg, meg kell fontolni az alternatív kezelést. Az újszülöttet szoros felügyelet alatt kell tartani. A hipoglykémia és a bradikardia tünetei általában az első 3 napon várhatók.

Alkalmazás a szoptatás időszakában
Állatkísérletekben kimutatták, hogy a nebivolol kiválasztódik az anyatejbe. Nem ismert, hogy ez a hatóanyag kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. A legtöbb béta-blokkoló, különösen a lipofil hatóanyagok, mint amilyen a nebivolol és aktív metabolitjai, változó mennyiségben kiválasztódnak az anyatejbe. Ezért a szoptatás nebivolol alkalmazása során nem ajánlott.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.
A farmakodinámiás vizsgálatok szerint a Nebivolol Sandoz 5 mg tabletta a pszichomotoros funkciókat nem befolyásolja. Gépjárművezetés és gépek kezelése során figyelembe kell venni, hogy esetenként szédülés és fáradtság fordulhat elő.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások külön kerültek felsorolásra, aszerint, hogy hipertónia betegségben vagy krónikus szívelégtelenségben történő alkalmazás során tapasztalták őket, mert ilyenkor az alapbetegségek is különbözőek.

Hipertónia

A közölt mellékhatásokat - melyek legtöbbször enyhe vagy közepesen súlyos intenzitásúak- az alábbiakban táblázatosan soroljuk fel, szervrendszerek szerint osztályozva, és gyakoriság szerint sorba rendezve.

SZERVRENDSZER OSZTÁLY
Gyakori
(? 1/100 - < 1/10)
Nem gyakori:
(? 1/1000 - ? 1/100)
Nagyon ritka:
(? 1/10 000)
Nem ismert gyakoriságú:
Immunrendszeri
betegségek és tünetek



angioödéma, hiperszenzitivitás
Pszichiátriai kórképek

rémálmok, depresszió


Idegrendszeri betegségek és tünetek:
fejfájás, szédülés, paresztézia

ájulás

Szembetegségek és szemészeti tünetek

látásromlás


Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek

bradikardia, szívelégtelenség, lassult AV-vezetés/ AV-blokk


Érbetegségek és tünetek:

hipotenzió, claudicatio intermittens (fokozódása)


Légzőrendszeri, mellkasi és mediasztinális betegségek és tünetek
nehézlégzés
hörgőgörcs


Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
székrekedés, hányinger, hasmenés
emésztési zavar, flatulencia, hányás


A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

viszketés, eritémás kiütés
súlyos pszoriázis

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

impotencia


Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
fáradtság, ödéma




A következő mellékhatások ismertek még béta-adrenerg antagonisták alkalmazása esetén: hallucinációk, pszichózisok, konfúzió, hideg/cianotikus végtagok, Raynaud-jelenség, szemszárazság és praktolol-típusú oculo-mucocutan toxicitás.

Krónikus szívelégtelenség

A krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében tapasztalt mellékhatások egy placebo-kontrollos vizsgálatból származnak, melyben 1067 beteg szedett nebivololt és 1061 beteg placebót. Ebben a vizsgálatban a nebivololt szedő betegek közül 449 (42,1%) számolt be olyan mellékhatásról, amely lehetséges oki viszonyba volt hozható a kezeléssel, szemben a placebót szedő 334 beteggel (31,5%). A nebivolollal kezelt betegek esetében a leggyakoribb mellékhatás a bradikardia és a szédülés volt, mindkettő a betegek körülbelül 11%-ában fordult elő. Ugyanezek a mellékhatások a placebóval kezelt betegek esetében 2%-ban, illetve 7%-ban fordultak elő.

A következő (legalább valószínűleg a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos) mellékhatás előfordulási gyakoriságokat jelentették, amelyeket konkrétan relevánsnak tekintenek a krónikus szívelégtelenség kezelése során:
- a szívelégtelenség súlyosbodása a nebivolol-terápiában részesülőknél 5,8%-os gyakorisággal fordult elő, szemben a placebo csoportban megfigyelt 5,2%-al;
- az ortosztatikus (posturalis) hipotónia a nebivolol-terápiában részesülőknél 2,1%-os gyakorisággal fordult elő, szemben a placebót szedő betegeknél megfigyelt 1%-al;
- a gyógyszer-intolerancia a nebivolol-terápiában részesülőknél 1,6%-os gyakorisággal fordult elő, szemben a placebót szedő betegeknél megfigyelt 0,8%-al;
- az első fokú atrioventricularis blokk a nebivolol-terápiában részesülőknél 1,4%-os gyakorisággal fordult elő, szemben a placebót szedő betegeknél megfigyelt 0,9%-al;
- az alsó végtagi ödéma a nebivolol-terápiában részesülőknél 1%, a placebót szedő betegeknél megfigyelt 0,2%-al szemben.

4.9 Túladagolás

A nebivolol kezelés kapcsán túladagolásról nem számoltak be.

Tünetek
A béta-blokkolókkal való túladagolás tünetei: bradikardia, hipotónia, bronchospazmus és akut szívelégtelenség.

Kezelés
Túladagolás, vagy túlérzékenységi reakció esetén a beteg szoros megfigyelése és intenzív osztályon történő kezelése szükséges. A vér glükózszintjét ellenőrizni kell. Gyomormosással, aktív szén és hashajtók adásával a még fel nem szívódott hatóanyagot el lehet távolítani. Szükség lehet mesterséges lélegeztetésre. A bradikardia vagy kiterjedt vagus-reakciók kivédésére atropin vagy metilatropin adandó. A hipotónia és a sokk plazmával, illetve plazma-pótszerekkel kezelendő, és ha szükséges, katekolaminok adhatók. A béta-blokkoló hatás ellensúlyozható izoprenalin-hidroklorid lassú intravénás adásával, kb. 5 mikrogramm/perc kezdő dózissal; vagy dobutaminnal 2,5 mikrogramm/perc kezdő dózisban a kívánt hatás eléréséig. A kezelésre nem reagáló esetekben az izoprenalin dopaminnal kombinálható. Ha ezzel sem érhető el a kívánt hatás, glukagon 50-100 mikrogramm/ttkg intravénás adása mérlegelhető. Ha szükséges, az injekció egy órán belül ismételhető, ezt követheti - amennyiben szükséges - 70 mikrogramm/ttkg/óra dózisú iv. glukagon infúzió. Terápia-rezisztens bradikardia extrém eseteiben pacemaker beültetése válhat szükségessé.


5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szelektív béta-receptor blokkolók önmagukban
ATC kód: C07A B12

A nebivolol két enantiomer, az SRRR-nebivolol (vagy d-nebivolol), és az RSSS-nebivolol (vagy l-nebivolol) racemátja. Kétféle farmakológiai hatással rendelkezik:
- kompetitív és szelektív béta1-receptor antagonista: ez a hatás elsősorban az SRRR-enantiomerhez (d-enantiomerhez) rendelhető;
- enyhe vazodilatátor hatása van, mely az L-arginin/nitrogén-monoxid anyagcsere befolyásolásán keresztül érvényesül.
A nebivolol egyszeri vagy ismételt adása csökkenti a szívfrekvenciát és a vérnyomást mind nyugalmi állapotban, mind terhelés alatt, normotenziós alanyokban és hipertóniás betegekben is. Az antihipertenzív hatás hosszú időn át történő kezelés után is megmarad.
A nebivololnak terápiás adagokban nincs alfa-adrenerg antagonista hatása.
Hipertóniás betegekben a nebivolollal történő akut és krónikus kezelés során a szisztémás érrezisztencia csökkent. A szívfrekvencia csökkenése ellenére nyugalomban és munkavégzés alatt a perctérfogat csökkenése csak korlátozott mértékű lehet, mert a szívfrekvencia csökkenését a pulzustérfogat növekedése ellensúlyozhatja. Ezeknek az egyéb béta-receptor-antagonistáktól eltérő hemodinamikai hatásoknak a klinikai jelentősége még nem teljesen tisztázott.
Hipertóniás betegekben a nebivolol fokozza az acetilkolinra (ACh) adott NO által mediált vaszkuláris választ, amely endothel-diszfunkció esetén csökkent mértékű.
Egy morbiditást és mortalitást vizsgáló placebo-kontrollos vizsgálatban 2128 krónikus szívelégtelenségben szenvedő, ? 70 éves (életkor mediánérték: 75,2 év), csökkent, illetve megtartott bal kamrai ejekciós frakcióval (átlagos LVEF: 36 ? 12,3%, a következő megoszlásban: a betegek 56%-ában az LVEF 35% alatti, a betegek 25%-ában az LVEF 35% és 45% közötti, a betegek 19%-ában az LVEF 45% feletti) beteget átlagosan 20 hónapos időtartamon át követtek. E betegek körében a nebivolol - melyet standard terápiájukon fölül kaptak -, szignifikánsan meghosszabbította a kardiovaszkuláris eredetű elhalálozásig, illetve hospitalizációig eltelő időszakot (a hatásosság elsődleges végpontja). A relatív kockázat csökkenése 14% volt a placebóhoz képest (abszolút csökkenés: 4,2%). Ez a kockázatcsökkenés 6 hónapos kezelés után jelentkezett, és a teljes vizsgálati periódusban (medián kezelési idő: 18 hónap) megmaradt.
A vizsgálati populációban a nebivolol-kezelés hatása független volt az életkortól, a nemtől és a bal kamrai ejekciós frakciótól. A bármely eredetű halálozás csökkenésére gyakorolt kedvező hatás nem volt statisztikailag szignifikáns a placebo csoporthoz viszonyítva (abszolút csökkenés: 2,3%).
A nebivolollal kezelt betegek esetében a hirtelen halál előfordulása szintén csökkent (4,1% vs. 6,6%, 38%-os relatív csökkenés).
In vitro és in vivo állatkísérletekben a nebivololnak nem volt intrinsic szimpatomimetikus hatása.
In vitro és in vivo állatkísérletekben a farmakológiai dózisokban adott nebivololnak nem volt membrán-stabilizáló hatása.
Egészséges önkéntesekben a nebivololnak nem volt jelentős hatása a maximális fizikai terhelhetőség mértékére, illetve időtartamára.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Per os alkalmazást követően mindkét nebivolol-enantiomer gyorsan felszívódik A nebivolol felszívódását az étkezés nem befolyásolja; a nebivolol étkezés közben és éhgyomorra is bevehető.
A nebivolol nagymértékben metabolizálódik, részben aktív hidroxi-metabolitokká. A nebivolol aliciklusos és aromás hidroxiláció, N-dealkiláció és glükuronidáció útján metabolizálódik, ezen felül a hidroxi-metabolitoknak is képződnek glükuronidjai. A nebivolol aromás hidroxiláció útján történő metabolizmusa függ a CYP 2D6-dependens genetikai oxidatív polimorfizmustól. A nebivolol biohasznosulása szájon át történő bevétel után átlagosan 12% a gyorsan metabolizáló betegek esetén, míg gyakorlatilag teljes a lassan metabolizálókban. Egyensúlyi állapotban, azonos dózisok esetén a változatlan nebivolol csúcskoncentrációja a plazmában körülbelül 23-szor volt magasabb a lassú, mint a gyors metabolizálókban. Ha a nem átalakított vegyület mellett az aktív metabolitokat is tekintetbe vesszük, a különbség a plazma csúcskoncentrációban 1,3 - 1,4-szeres. A metabolizmusbeli nagy egyéni különbségek miatt a nebivolol dózisát mindig egyénileg kell beállítani: a lassú metabolizálók esetében kisebb dózisok alkalmazása válhat szükségessé.
Gyors metabolizálókban a nebivolol enantiomerek átlagos eliminációs felezési ideje 10 óra. Lassú metabolizálók esetében ez 3-5-szor több időt vesz igénybe. Gyors metabolizálók esetében az RSSS-enantiomer plazmaszintje kissé magasabb, mint az SRRR-enantiomeré. Lassú metabolizálók esetén ez a különbség nagyobb. Gyors metabolizálóknál mindkét enantiomer hidroxi-metabolitjainak eliminációs féléletideje körülbelül 24 óra, ami lassú metabolizálóknál körülbelül kétszer olyan hosszú.
A dinamikus egyensúlyi állapot (steady state) nebivolol-plazmaszintjei a legtöbb betegnél (gyors metabolizálók) 24 órán belül kialakulnak, míg a hidroxi-metabolitok esetében ez néhány napot vesz igénybe.
A plazmakoncentrációk 1 mg és 30 mg között dózisarányosak. A nebivolol farmakokinetikáját az életkor nem befolyásolja.
A plazmában mindkét enantiomer legfőképpen az albuminhoz kötődik. Az SRRR-nebivolol 98,1%-os, az RSSS-nebivolol 97,9%-os mértékben kötődik a plazmafehérjékhez.
Adását követő egy hét múlva a dózis 38%-a ürül a vizelettel és 48%-a a széklettel. A dózis kevesebb, mint 0,5%-a ürül a vizelettel változatlan nebivolol formájában.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukciós toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre.


6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Kroszkarmellóz-nátrium
Laktóz-monohidrát
Kukoricakeményítő
Mikrokristályos cellulóz
Hipromellóz 5 cps
Vízmentes kolloid szilícium-dioxid
Magnézium-sztearát

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Buborékcsomagolás:
2 év.

Tartály:
2 év.
A tartály első felnyitását követően: 6 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC/Alumínium buborékcsomagolás
Kiszerelések:
7 db, 10 db, 14 db, 20 db, 28 db, 30 db, 50 db, 56 db, 60 db, 84 db, 90 db, 98 db, 100 db vagy 500 db tabletta buborékcsomagolásban és dobozban.

Polietilén tartály és polipropilén biztonsági zár
Kiszerelések:
7 db, 10 db, 14 db, 20 db, 28 db, 30 db, 50 db, 56 db, 60 db, 84 db, 90 db, 98 db, 100 db vagy 500 db tabletta tartályban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés: ? (egy keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).


7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sandoz Hungária Kft.
1114 Budapest
Bartók Béla út 43-47.
Magyarország


8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-20645/01 (28× buborékcsomagolásban)
OGYI-T-20645/02 (30× buborékcsomagolásban)


9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

2008. október 13. / 2011. december 12.


10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2011. december 12.




6







OGYI/7499/2011